|
Ketyeg az óra.
A betűk szaladnak.
Nézünk a Holdra.
A szavak maradnak,
csak lelkek suhannak.
Éjjeli harmat:
Elsőként ér földet.
Szívembe mart a
szó s a mérföldek.
Perceink őrlődnek
Az idő malmának
rozsdás kerekén.
Kedvesem álmának,
s éjfélnek idején
itt vagyunk Te meg én,
A két idegen,
szavak börtönében.
Feszült figyelem a
Hulló csillagfényben,
S csend üvölt az éjben.
Csak Te hallod.
Így titkom titok marad,
Ha megtartod.
Ám a kísértés elragad:
Nyelvedtől védd magad!
A lelkek csak néznek,
El nem árulnak,
Köztünk már nem élnek.
A képek bámulnak,
Soraim átnyúlnak
Egy új napba.
A lelkiismeret,
ha a furdal majd:
Büntessenek az Istenek,
hisz a betű bűn is lehet.
2008. 08. 27.
Users' Comments (1) 
|
|
|
