Három tél

Megfagyott faleveleket fúj a szél,
Elhagyott kis kastély most a tél.
Hófehér termei csábítanak téged,
Kapuján, ha belépsz, neked rögtön véged!
 
Szomorú véget ért az év,
Halott gyermek teste már a tél.
Zokogó özvegyek hópelyheket sírnak,
Gyászukban ne osztozz, bármennyire hívnak!
 
Keserű zöld szem, nagyon messze néz,
Csorduló könnycsepp lett végül a tél.
Nagy gondokról kicsiny futár hírt ad,
Töröld le arcodról, s mosolyogj, már virrad!
 
2004. 10. 24.

 

PDF Nyomtatás