|
A világ legszebb szerelmes verse, kicsit másképp
(Ady után szabadon, az Őrizem a szemed c. vers alapján)
Még zsibbadó kezemmel
Dörzsölöm a szememet
Egy unalmas kedd reggel
Leviszem a szemetet.
Családom pusztítását,
Nem állom, mily rettenet,
S bűz szállingózik, botrány…
Gyomrom gyengül és remeg.
Ám erőtlen kezemmel
Megfogom a szemetet
S lassan már teljesen
Kinyitom a szememet.
Nem tudom, miért, meddig
Rohad a napon e selejt,
De a lelkem nyugodt:
Levittem a szemetet.
|
